Kedves olvasó!
Itt van a könyvem első részlete. A könyv érdekessége, hogy minden csillag után változik az idő, a szemszög, és általában a helyszín is, de erre majd mindenki rá fog jönni, aki elolvassa.
Hiba szinte biztos, hogy van benne, ezért kérlek titeket, hogy szóljatok, ha észrevesztek valamit, amit a word javító nem vett észre.
Köszönöm.
1 fejezet
Sötétség
Tökéletes a sötétség. – gondolta Dave, fényes mosolyt villantva a semmire. – Ennél már csak az lenne tökéletesebb, ha már
nem lennék éhes. Bár ezen könnyen segíthetünk. Olyan sötét van, hogy a
campingező lányok azt sem fogják látni, hogy milyen szép ember végez velük.
Szép, jóképű, kisportolt, izmos. Hm…
A férfi újabb vakító
mosolyt vetett a semmire a magas fenyőfa tetejéről. Gondolatai, lehet, hogy
beképzeltek voltak, de legalább igaz. Fekete, rövid ujjú pólója alatt
felsőteste épp olyan izmos volt, mint hosszú, barna karjai. Kék szeme
csillogott a sötétben. Telt ajkai ismét mosolyra húzódtak. A vacsora előállt. A
sátorban lekapcsolták a lámpát. Már korábban is végezhetett volna, de élvezte a
lányok beszélgetését, kecses mozdulataikat, és különben is hova siessen? Idő,
mint a tenger. Ám ahogy telt az idő a műsor egyre unalmasabbá vált. Már mind a
négy lány pizsamában volt, ráadásul a hasa is egyre türelmetlenebbül korgott.
Egy újabb száz wattos mosoly kíséretében
elrugaszkodott az ágról és olyan puhán érkezett a tíz méterrel arrébb lévő
sátorhoz, hogy a fűben lapuló egér sem hallotta. Még nem döntötte el, hogy
mennyire akar műsoros vacsorát, de úgy gondolta az izgalom csak még
élvezetsebbé teszi a játékot.
- Van itt valaki? – bársonyos hangja tisztán
csengett, kíváncsian. Igazából nagyon is érdekelte, hogy mi lesz a reakciójuk.
A sátor cipzárja elhúzódott és a szőke
hajú lány nézett ki rajta ijedten. Egyik kezében egy elemlámpát tartott, amivel
egyenesen Dave arcába világított. A férfi elmosolyodott, mire a lány
felnevetett.
- Gyere be! – kuncogta – téged szívesen
fogadunk.
Dave elégedetten nézett be a négy
kuncogó lány vászon hajlékába. Önként meghívták vacsorára, semmilyen
erőfeszítést sem kellett tennie.
Az
asztal terítve – gondolta és bemászott a sátorba.
*