Kedves olvasó!

Itt van a könyvem első részlete. A könyv érdekessége, hogy minden csillag után változik az idő, a szemszög, és általában a helyszín is, de erre majd mindenki rá fog jönni, aki elolvassa. 

Hiba szinte biztos, hogy van benne, ezért kérlek titeket, hogy szóljatok, ha észrevesztek valamit, amit a word javító nem vett észre. 

Köszönöm.  

1 fejezet

Sötétség

Tökéletes a sötétség. – gondolta Dave, fényes mosolyt villantva a semmire. – Ennél már csak az lenne tökéletesebb, ha már nem lennék éhes. Bár ezen könnyen segíthetünk. Olyan sötét van, hogy a campingező lányok azt sem fogják látni, hogy milyen szép ember végez velük. Szép, jóképű, kisportolt, izmos. Hm…

       A férfi újabb vakító mosolyt vetett a semmire a magas fenyőfa tetejéről. Gondolatai, lehet, hogy beképzeltek voltak, de legalább igaz. Fekete, rövid ujjú pólója alatt felsőteste épp olyan izmos volt, mint hosszú, barna karjai. Kék szeme csillogott a sötétben. Telt ajkai ismét mosolyra húzódtak. A vacsora előállt. A sátorban lekapcsolták a lámpát. Már korábban is végezhetett volna, de élvezte a lányok beszélgetését, kecses mozdulataikat, és különben is hova siessen? Idő, mint a tenger. Ám ahogy telt az idő a műsor egyre unalmasabbá vált. Már mind a négy lány pizsamában volt, ráadásul a hasa is egyre türelmetlenebbül korgott.

        Egy újabb száz wattos mosoly kíséretében elrugaszkodott az ágról és olyan puhán érkezett a tíz méterrel arrébb lévő sátorhoz, hogy a fűben lapuló egér sem hallotta. Még nem döntötte el, hogy mennyire akar műsoros vacsorát, de úgy gondolta az izgalom csak még élvezetsebbé teszi a játékot.

- Van itt valaki? – bársonyos hangja tisztán csengett, kíváncsian. Igazából nagyon is érdekelte, hogy mi lesz a reakciójuk.

        A sátor cipzárja elhúzódott és a szőke hajú lány nézett ki rajta ijedten. Egyik kezében egy elemlámpát tartott, amivel egyenesen Dave arcába világított. A férfi elmosolyodott, mire a lány felnevetett.

        - Gyere be! – kuncogta – téged szívesen fogadunk.

        Dave elégedetten nézett be a négy kuncogó lány vászon hajlékába. Önként meghívták vacsorára, semmilyen erőfeszítést sem kellett tennie.

        Az asztal terítve – gondolta és bemászott a sátorba.

*