Kedves mindenki!
Itt van a könyvem egy újabb részlete ( tehát a harmadik). Ne felejtsétek, amit az idő váltásokról mondtam! Mindenkinek jó olvasást kívánok, a hozzászólásokat pedig szívesen fogadom.

Dave elégedetten szállt be sötétkék jaguárba. Jóllakott. Alig öt mérfölddel arrébb hagyta a sátrat és a vacsora maradékát. Azt a csekély öt mérföldet futva tette meg.

        A motor dorombolva életre kelt. Szerette ezt a kocsit, segített neki a csábításban, nem, mintha olyan nagyon rászorulna. Meg amúgy is szeretett száguldozni. A biztonsági övre ügyet sem vetve a gáz pedálra lépett. A kanyargós út ellenére, majdnem padlóig nyomta azt.

        Jhoseph nem fog örülni, hogy ilyen hamar visszaért az olaszországi kiruccanásból. A bőséges vacsorájának meg még inkább nem.  De kit érdekel? Jhoseph csak egy ember. Semmi sem jó csak gondozni a kertet és az életét adni érte. Az emberek csak erre jók.

        Vakítóan fehér mosolya a következő tíz kanyarban is megmaradt.